Magyar Költészet Napja

Április 11.-én mindenhol verseket hallgathatnunk az utcákon, színházakban, iskolákban, közösségi oldalakon, hírportálokon, televízióban és a rádióban is.

https://mindenamieger.blogspot.com

A Magyar Költészet napját 1964 óta ünnepeljük meg, József Attila születése napján (március 21.-én a költészet világnapját ünnepeljük). Mai napon mindenhol olvashatunk, hallhatunk verseket. Találkozni lehet régi kedvencekkel és újabbakkal is egyaránt.

József Attila
Forrás: http://mek.oszk.hu

József Attila: Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám, 
se istenem, se hazám, 
se bölcsőm, se szemfedőm, 
se csókom, se szeretőm. 
 

Harmadnapja nem eszek, 
se sokat, se keveset. 
Húsz esztendőm hatalom, 
húsz esztendőm eladom. 
 

Hogyha nem kell senkinek, 
hát az ördög veszi meg. 
Tiszta szívvel betörök, 
ha kell, embert is ölök. 
 

Elfognak és felkötnek, 
áldott földdel elfödnek 
s halált hozó fű terem 
gyönyörűszép szívemen.

Babits Mihály
Forrás: https://hu.m.wikipedia.org

Babits Mihály: Jónás imája

Hozzám már hűtlen lettek a szavak, 
vagy én lettem mint túláradt patak 
oly tétova céltalan parttalan 
s ugy hordom régi sok hiú szavam 
mint a tévelygő ár az elszakadt 
sövényt jelzőkarókat gátakat. 
Óh bár adna a Gazda patakom 
sodrának medret, biztos útakon 
vinni tenger felé, bár verseim 
csücskére Tőle volna szabva rim 
előre kész, s mely itt áll polcomon, 
szent Bibliája lenne verstanom, 
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan 
bujkálva, később mint Jónás a Halban 
leszálltam a kinoknak eleven 
süket és forró sötétjébe, nem 
három napra, de három hóra, három 
évre vagy évszázadra, megtaláljam, 
mielőtt egy mégvakabb és örök 
Cethal szájában végkép eltünök, 
a régi hangot s, szavaim hibátlan 
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran 
szólhassak s mint rossz gégémből telik 
és ne fáradjak bele estelig 
vagy míg az égi és ninivei hatalmak 
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

Radnóti Miklós
Forrás: https://hu.m.wikipedia.org

Radnóti Miklós: Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked 
szerelmem rejtett csillagrendszerét; 
egy képben csak talán, s csupán a lényeget. 
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, 
és néha meg olyan, oly biztos és örök, 
mint kőben a megkövesült csigaház. 
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött 
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. 
S még mindig nem tudom elmondani neked, 
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, 
óvó tekinteted érzem kezem felett. 
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. 
És holnap az egészet ujra kezdem, 
mert annyit érek én, amennyit ér a szó 
versemben s mert ez addig izgat engem, 
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. 
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, – 
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek 
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab 
az asztalon és csöppje hull a méznek 
s mint színarany golyó ragyog a teritőn, 
s magától csendül egy üres vizespohár. 
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, 
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. 
Az álom hullongó sötétje meg-megérint, 
elszáll, majd visszatér a homlokodra, 
álmos szemed búcsúzva még felémint, 
hajad kibomlik, szétterül lobogva, 
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. 
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, 
de benned alszom én is, nem vagy más világ, 
S idáig hallom én, hogy változik a sok 
rejtelmes, vékony, bölcs vonal 
                                        hűs tenyeredben.

A XX. század egyik legkiemelkedőbb költője Márai Sándor is ezen a napon született meg. Márai Sándor legnagyobb prózaíró költőknek számít. Fiatal korában kezdett el verseket írni rendszeresen.

Márai Sándor
Forrás: https://hu.m.wikipedia.org

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

A mai korban kevesen hallgatnak és olvasnak műveket, de születtek olyan költemények, amelyek hallatán libabőrösek leszünk és elgondolkozunk a versen. A Magyar Költészet napja kiváló ünnepnap, illetve jó indok arra, hogy elgondolkozzunk azokon a dolgokon, melyeket a költők évszázadokon át próbáltak megfejteni, elmondani: világ, haza, isten, szeretett, gyűlölet, háború.

Ezen a napon a legtöbb személynek a klasszikus versek jutnak az eszükbe. Kazinczy Ferenctől a Nyugat nemzedékéig (ne feledkezzünk meg Ballasi Bálintról, Zrínyi Miklósról és kortárs költőkről sem). Kiemelkedőn fontos forrás a magyar költészet, azoknak az egyéneknek, akik a nyelvünket, kultúránkat, történelmünket akarják megismerni.

Márai Sándor
Forrás: http://www.kultura.hu

Arany János: Családi kör

Este van, este van: kiki nyúgalomba! 
Feketén bólingat az eperfa lombja, 
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, 
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. 
Mintha lába kelne valamennyi rögnek, 
Lomha földi békák szanaszét görögnek, 
Csapong a denevér az ereszt sodorván, 
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán. 
 

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: 
A gazdasszony épen az imént fejé meg; 
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, 
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta. 
Ballag egy cica is – bogarászni restel – 
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel, 
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen 
Egy iramodással a pitvarba terem. 
 

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye 
Oly hivogatólag süt ki a sövényre. 
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, 
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja. 
Benn a háziasszony elszűri a tejet, 
Kérő kis fiának enged inni egyet; 
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba, 
Mint csillagok közé nyájas hold világa. 
 

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak: 
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag. 
Vasalót tüzesít: új ruhája készen, 
Csak vasalás híja,… s reggel ünnep lészen. 
Körűl az apróság, vidám mese mellett, 
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget, 
Héjából időnként tűzre tesznek sokat: 
Az világítja meg gömbölyű arcukat. 
 

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol; 
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol. 
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra: 
E fiúból pap lesz, akárki meglássa! 
Legalább így szokta mondani az apjok, 
Noha a fiú nem imádságon kapkod: 
Jobban kedveli a verseket, nótákat, 
Effélét csinálni maga is próbálgat. 
 

Pendül a kapa most, letevé a gazda; 
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja; 
Kutat az apró nép, örülne, ha benne 
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne. 
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul: 
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl! 
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel; 
Kinálják erősen káposzta-levéllel. 
 

A gazda pedig mond egy szives jó estét, 
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, 
Homlokát letörli porlepett ingével: 
Mélyre van az szántva az élet-ekével. 
De amint körülnéz a víg csemetéken, 
Sötét arcredői elsimulnak szépen; 
Gondüző pipáját a tűzbe meríti; 
Nyájas szavu nője mosolyra deríti. 
 

Nem késik azonban a jó háziasszony, 
Illő, hogy urának ennivalót hozzon, 
Kiteszi középre a nagy asztalszéket, 
Arra tálalja fel az egyszerü étket. 
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes, 
De a férj unszolja: “Gyer közelebb, édes!” 
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, – 
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek. 
 

De vajon ki zörget? “Nézz ki, fiam Sára: 
Valami szegény kér helyet éjszakára: 
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, 
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!” 
Visszajő a lyánka, az utast behíván. 
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván: 
“Isten áldja meg a kendtek ételét is, 
(Így végezi a szót), meg az emberét is.” 
 

Köszöni a gazda: “Része legyen benne: 
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.” 
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb – 
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb. 
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel, 
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel; 
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, 
Természete már ez magyar embereknek. 
 

De mikor aztán a vacsorának vége, 
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde; 
Megered lassanként s valamint a patak, 
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad. 
Az idősb fiú is leteszi a könyvet, 
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed; 
És mihelyt a koldus megáll a beszédben: 
“Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen. 
 

“Nem mese az gyermek”, – így feddi az apja, 
Rátekint a vándor és tovább folytatja; 
Néma kegyelettel függenek a szaván 
Mind az egész háznép, de kivált a leány: 
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, 
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját: 
Három éve múlik, hogy utána kérdez, 
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez. 
  Este van, este van… a tűz sem világit, 
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit; 
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen, 
Félrebillent fejjel, az anyja ölében. 
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; 
Közbe-közbe csupán a macska dorombol. 
Majd a földre hintik a zizegő szalmát… 
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

Petőfi Sándor
Forrás: https://hu.m.wikipedia.org

Petőfi Sándor: itt van az ősz itt van ujra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Képeket kaphatunk a verseken keresztül minden korszak társadalmi, gazdasági, illetve kulturális állapotáról. Ezeken túl a versek olyan élményeket képesek nyújtani, amelyek meghatározók lehetnek egész életünkön keresztül. Sok embernek van kedvenc verse, ami motivációt nyújt élete során az érzelmek és világ dolgaiban. A legjobb az lenne, ha nem csak ezen a napon találnánk versekre, hanem életünk más napjain is.

Weöres Sándor
Forrás: http://www.jelenkor.net

Weöres Sándor: Valse triste

Hűvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

Ködben a templom dombja,

villog a torony gombja,

gyors záporok sötéten

szaladnak át a réten.

Elhull a nyári ének,

elbújnak már a vének,

hüvös az árny, az este,

csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.

Egyik nyár, akár a másik.

Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.

Lyukas és fagyos az emlék.

A fákon piros láz van.

Lányok sírnak a házban.

Hol a szádról a festék?

kékre csípik az esték.

Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,

nem marad semmi emlék,

az ember szíve vásik,

egyik nyár, mint a másik.

Megcsörren a cserje kontya.

Kolompol az ősz kolompja.

A dér a kökényt megeste. Hűvös és öreg az este.

Nemes Nagy Ágnes
Forrás: http://www.wekerlekos.hu

Nemes Nagy Ágnes: Között

A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin szilárdan
támaszkodik madár s madártan,
az érvek foszló szélein a szárny,
egy percnyi ég beláthatatlan
következményű lombjai,
az élő pára fái, felkanyarodva
akár a vágy, a fenti lombba,
percenként hússzor lélegezni
a zúzmarás, nagy angyalokat.

És lent a súly. A síkon röghegyek
nagy, mozdulatlan zökkenései,
amint feküsznek, térdenállnak
az ormok és a sziklahátak,
a földtan szobrai,
a völgy egy percnyi figyelem-lazulás,
aztán megint a tömbök és a formák,
meszes csonttól körvonalig
kővé gyűrődött azonosság.

Az ég s a föld között.

A sziklák roppanásai.
Amint a nap átlátszó ércei
már-már magukba, fémmé a követ,
ha állat járja, körme füstölög,
s köröznek fent a sziklafal fölött
az égő paták füstszalagjai,
aztán az éj a sivatagban,
az éj, amint kioltja s kőmivolta
magváig ér, fagypont alatti éj,
s amint hasadnak és szakadnak
a porcok, forgók, kőlapok,
amint feszítik véghetetlen,
széthasgató önkívületben
a fehér s a fekete mindennapos
néma villámcsapásai –

A nap s az éj között.

A szaggatások, hasgatások,
a víziók, a vízhiányok,
a tagolatlan feltámadások,
a függőlegesek tűrhetetlen
feszültségei fent és lent között –

Éghajlatok. Feltételek.
Között. Kő. Tanknyomok.
Egy sáv fekete nád a puszta-szélen,
Két sorba írva, tóban, égen,
két sötét tábla jelrendszerei,
csillagok ékezetei –

Az ég s az ég között.

Szabó Lőrinc
Forrás: https://www.lokal.hu

Szabó Lőrinc: Miskolc

Miskolcon többször laktunk. De alig
emlékszem rá… Tűzijáték vakít:
avasi ünnep? Egyszer egy hatost
kaptam egy nénitől! És villamost
ott láttam először, s – mint csöpp gyerek –
óriási búzavásárteret.
S mit még? Majálist: lacikonyha, tánc!
Hogy bámultam a viccmondó cigányt!
És látom a Szinvát is: a fa-híd
alatt, a mélyben, fáradt habjait
keskeny szenny-csík görgette meredek
házfalak közt; de a széles meder
hogy megtelt, mikor jött az áradás!
S a környéket: egy-egy kirándulás
néha ma is idéz benneteket,
kék-zöld mezők, Tapolca, tó, liget,
Miskolc határa… Szülővárosom,
sose lesz szemed kóbor fiadon?

Forrás: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/jozsef-attila-1EE20/versek-1EE25/1925-1F463/tiszta-szivvel-1F46C/ https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/babits-mihaly-17F97/jonas-konyve-1898E/jonas-imaja-189BA/ http://www.tacy.eoldal.hu/cikkek/versvilag/marai-sandor_-ajandek.html https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Szoveggyujtemeny-szoveggyujtemeny-1/a-xx-szazad-irodalma-9C3D/radnoti-miklos-1909-1944-A5A2/versei-A5A3/tetova-oda-A651/ https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/arany-janos-B084/1847-1852-B089/csaladi-kor-B41B/ http://www.babelmatrix.org/works/hu/We%C3%B6res_S%C3%A1ndor-1913/Valse_Triste/fr/21838-Valse_triste?interfaceLang=hu http://www.babelmatrix.org/works/hu/Nemes_Nagy_%C3%81gnes-1922/K%C3%B6z%C3%B6tt/en/1887-Between