A könyvek megmentője


Ha volna elég időnk s volna rengeteg lehetőségünk, hiába járnánk a világ összes múzeumába, feleslegesen vizsgálnánk a legrégebbi írásokat és anyagaikat, akkor sem tudnánk pontosan meghatározni, hogy honnan indul a könyv korszaka.

A modern könyv az 1500-as években tűnt fel először. Az oldalak számozása, már 1499-ben alkalmazva volt. Elsők között Aldus Manutius kezdte el a modern könyv készítését.

*Aldus Manutius Velencében született, humanista nyomdász volt, aki négyéves előkészületek után 1494-ben nyitotta meg a műhelyét.

A gép kora beköszöntével, ami a 19-20. századtól indult, a gépek megjelenése a könyviparba is bevonta magát. A papírgyártás mellett a betű öntést, a szedést, nyomtatást és a könyv kötést is a gépek végezték el.

A könyvek a tudásunk eredete. Lehetnek tankönyvek, mesekönyvek, fantasyk, romantikusak, háborúsak, kalandosak rejtélyesek és sok másféle stílusúak. Mindenki megtudja találni a kedvencét a széles választékból. Gyermekkorban már fontos szerepet játszanak a tudásfejlesztésben, illetve kapcsolatok erősítésében is például mikor az édesapák-édesanyák esti mesét olvasnak. A régi könyvek amelyek már csak porfogóként használunk hirtelen a kukába landol, pedig másként is meg lehet válni tőle. Erről beszélgettem, egy olyan emberrel, akit foglalkoztat a könyvek sorsa. Beszélgetés elején kérte, hogy ne írjuk ki a nevét, így a továbbiakban Anonymusként fogom említeni.

A könyv olvasásnak vannak jótékonyhatásai. Olvasni jó dolog. Bár egyre kevesebb ember olvas könyvet. A mai modern világ a technológiát részesíti előnyben (mobil, számítógép), pedig olvasni még mindig a legjobb elfoglaltságok közé tartozik. Olvasás során ugyanis bővül a szókincsünk, észrevétlenül óriási intellektuális tudásra tehetünk szert. A könyvek olvasása alkalmával, biztos, hogy látókörünk tágul, képzeletünk fantáziadús lesz, mert amíg a könyveket bújjuk, addig egészen új világokat alkothatunk, mintha mi lennénk a főszereplők egyike.

„Ha tudást akarunk gyarapítani , akkor ki kell nyitni a könyvtárat”- mondta Anonymus, akivel a munkásságáról beszéltem. 

Az ő célja felhívni az emberek figyelmét, hogy a számunkra felesleges könyveket NE a kukákba vagy szelektív konténerekbe dobjuk, hanem adjuk oda olyan szervezeteknek, intézményeknek, embereknek, akiknek örömet okoz a könyvek birtoklása.

Anonymus már 20 éve gyűjti a könyveket jótékonycélra, aki nagyon szeret különböző könyveket olvasni és összeszorul a szíve mikor a hulladékok között látja a sok könyvet.

„ A könyvtár az egy tároló a tudásnak”- Anonymus örülne, ha az emberekkel közösen hozhatna létre egy könyvtárat, mivelhogy az adományokat nehéz befogadnia. Többek között, arról is beszéltünk, hogy a gyűjteményében a szépirodalmi művekből van a legtöbb, de másféle műfajú könyvekre is szükség lenne. Az összegyűjtött anyagokat különböző intézményeknek adja át, például könyvtáraknak, otthonoknak, kárpátaljai magyarságnak, az intézményeket megnevezni nem szerette volna.

A Mivanmi internetes újság segítségével felhívja a figyelmét minden olyan embernek, akiknél található bármilyen műfajú könyv és megválni szeretne tőle, hogy a 0620/598-4099-es számon egyeztetés után eljuttassa a könyveket. Azoknak az embereknek, akiknek fontosak voltak a könyveik, de nem tudják tovább megtartani, jusson eszükbe, van valaki, aki szívesen segít elhelyezni olyan helyre, ahol még kincsnek tartják a könyveket.

Források:

Fitz József – A könyv története 9, 66, 74 oldalak

https://konyvtar.asztrik.hu/?q=konyvek%2Faldus-manutius-nyomtatvanyai

Szerző: ZÁBORSZKI VIVIEN